"Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá."

A Semmi című könyv különös olvasmány, talán ezért tetszett ennyire. Voltak benne olyan meghatározó és felfoghatatlan jelenetek, amelyek még visszagondolva is hátborzongatóak. A történet Pierre Anthon világszemléletét helyezi a mű középpontjába, amely ellenkezik osztálytársaiéval. Szerinte nincs értelme az életnek, sem az életben jelentkező dolgoknak, ezért távozik az iskolából. Osztálytársai be akarják bizonyítani neki, hogy nincs igaza, és mindent megtesznek, hogy sikerüljön. Egy különös ötlettől vezérelve elkezdik összegyűjteni legfontosabbnak vélt dolgaikat. Minden egy zöld cipővel kezdődik, de ez a szenvedélyes bizonyítási vágy olyannyira elfajul, hogy a gyerekek később szüzességet, egy kis gyerek koporsóját és mutatóujjat követelnek. A rendőrséget nem tudják kikerülni, így híre megy a városban majd egyre tágabb körökben a Fontos Dolgok Halmazának. A gyerekek híressé válnak, és már nem foglalkoznak Pierre Anthon álláspontjával, Sophie kivételével. A lány saját igazát szeretné, és ebbe már-már beleőrül. A könyv végén verekedés tör ki az osztályban, majd Agnes a régi fűrésztelepre viszi Pierre Anthont, aki végre hajlandó megnézni azt a bizonyos halmot. A fiú itt sem tágít véleményétől, így győz a vitában. Ám az ezt követő éjszakán véget ér Pierre élete a Fontos Dolgok Halmazával együtt. "A régi fűrésztelep egész éjszaka égett, és kicsit még másnap reggel is. Aztán vége lett." A gyerekek mindene egyszer csak semmivé lett. Pierre Anthon temetése után a diákok visszamennek a fűrésztelepre, majd takarítani kezdenek. Mindeközben azon gondolkodnak, hogy miért áll az egykor legfontosabbnak tartott halmaz helyén egy hamukupac, majd a gyerekek talált gyufaskatulyákba tesznek ebből egy keveset. Ez az a szürke valami, ami megmaradt az élet értelméből. Nyár végére a gyerekek szétszélednek, és új életet kezdenek, új iskolában, új emberek között, de egy valami mindig összetartja őket. Együtt találták meg az élet értelmét és együtt őrzik ennek a maradványait a saját dobozkájukban.

Az írónő tudja, hogy folyton motoszkál bennünk egy kérdés, vajon van-e értelme felkelni nap mint nap? Olyan, mintha tudatni akarná velünk, hogy ez a semmi bennünk gyökerezik, és bizonytalanná tesz, mielőtt választ tudnánk adni. Megkérdőjelez mindent, amit olykor teljesen biztosnak érzünk.

Most akkor van értelme ennek a sok gonddal teli életnek? Ez egy tökéletes kérdés, tulajdonképpen erről szól a Semmi. Ijesztő mire képesek a gyerekek. Félelmetes lehet, ha hasonló helyzetben kellene lenned, ha oda kellene adnod valamit, ami neked a legfontosabb. Hihetetlen volt számomra néhány cselekedet. Néhol már-már annyira betegesnek tűntek az események, hogy az már lenyűgöző. Zseniális a könyvben a gyerekek észjárása. Ahogy haladunk a történettel észrevehetjük, hogy a fiatalok is érzékelik, milyen súlya van annak a "mindennek", amit egymástól követelnek, ezért fajulnak a kérések koporsóig, szüzességig, mutatóujjig.

Ha elolvasod a könyvet, nem lepődsz meg semmin, egyszerűen csak gondolkodsz a történéseken, és beleképzeled a saját életed is. Szerintem, aki ezt a könyvet bújja, valahol mindig odaképzeli önmagát. Mikor olvastam, azt éreztem közben, hogy senki más nem olvashatja úgy ezt a könyvet, mint én. Ez a könyv rengeteg érzést, rémületet, izgatottságot és vágyat váltott ki belőlem. A könyvjelzőmön lévő idézetet teljesen az olvasmányhoz tudtam kapcsolni. "A könyvben nem is az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot..." (Kosztolányi Dezső)

Scolar, 2017, Ford.: Weyer Szilvia, p. 177

 Flóra