,, Hogy lehetek szerelmes, amikor gyászolok? “ (Jendy Nelson: Az ég a földig ér)

A tizenévesek élete nem könnyű: értetlenkedő felnőttek, furcsa érzések és persze az első, nagy szerelem bonyolítja a képletet. De mi van, ha mindezek mellé egy szörnyű tragédia is társul, melynek súlya szinte agyonnyomja az embert? A könyv választ ad nekünk erre a kérdésre.

A történetet egy tizenhét éves lány, Lennie meséli el, aki elvesztette szeretett nővérét, Baily-t. A lányok élete addig sem volt egyszerű, hiszen apjukat nem ismerték, édesanyjuk pedig gyermekkorukban elhagyta őket. Mindketten a nagymamájuknál nőttek fel, akinél ott él nagybátyjuk is. A két testvér között szoros kapcsolat volt, megfogadták, hogy sosem hagyják el egymást. Lennie éppen ezért viseli olyan nehezen nővére halálát. Egyedül Baily vőlegényét, Toby-t engedi magához közel, úgy érzi, csak ő értheti meg ezt a mély gyászt. Ekkor toppan be az életébe az iskola új diákja, Joe.

Lennie imádja a könyveket és klarinéton játszik. Joe az iskolai zenekar új gitárosa, így ismerkedik meg a lánnyal. Ezzel egy bonyolult kapcsolat veszi kezdetét. Az új fiúval már az elején érezhető, hogy vonzódnak egymáshoz. Eközben ott van Toby, Baily volt barátja, aki segít a lánynak emlékezni a nővérére, habár Joe társaságában valahogy könnyebb elviselni borzasztó hiányát. Így alakul ki egy szerelmi-háromszög. Vajon kit választ a lány? A nővére emlékébe fog kapaszkodni, vagy a saját útját járja, és próbál boldog lenni a másik fiúval? És vajon miért vannak ezek a rejtélyes versek, amelyeket Lennie ír, és szétszór az egész város környékén?

Ha elolvasod a könyvet, megtudod a választ a kérdésekre. Hidd el, nem bánod meg! Először azt gondoltam, ez is csak egy a rengeteg tinidráma közül, de nem egészen. Hiszen ha jobban belegondolok, a könyv nem csupán arról szól, hogyan éli át egy tizenéves lány a mindennapi gondokat, szerelmi ügyeket. Hanem arra is megtanít, hogy tudjuk elfogadni egy számunkra fontos személy elvesztését, vagy arra is, hogy az életünket saját magunk határozzuk meg, és a döntéseinkkel változtathatunk rajta.

,,Úgy mondod el a történetedet, ahogy csak kedved tartja.

Ez a te szólód."

Ez az idézet a könyvből is azt támasztja alá, hogy az életünk a sajátunk, és ne hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak bennünket, vagy döntsenek helyettünk.

Móra, 2015, Ford.: Todero Anna, p. 352

 Dóra