Mit is ér az élet (Janne Teller -Semmi)

Furcsa teremtmény az ember. Sokszor még saját magát, valamint a saját értékeit sem tudja megbecsülni. A könyv pontosan ezt támasztja alá a szereplőkön keresztül.

A "Semmi" című mű remekül szolgál példaként arra, hogy 14 éves fejjel miként vélekedünk az életről. Számomra melankolikus hangulatú az alkotás, mivel sokszor utal az élet értelmetlenségére. Furcsa tettekkel hangsúlyozta ki a gyermeki túlkapásokat. Ha jobban belegondolunk a tárgyakba vetett hitünk, szeretetünk oly szinten elmélyülhet, hogy egy idő után eggyé válunk a tárggyal, melyet akár az életünk árán is őrizni fogunk. A könyv pontosan odanyúl, ahol a legjobban fáj, mégpedig a lelkünkbe. A lélek, ami alapjaiban meghatározza a mivoltunkat, kilétünket és hovatartozásunkat.

Miközben a sorokat fürkésztem rájöttem, hogy ez a könyv, legalábbis nekem, egy belső figyelmeztetés. Olyan felhívás az élet és környezetünk szeretetére és talán tiszteletére, ami rávilágít arra, hogy e rövid utazás, melyen részt veszünk ezernyi szépséget egyben kínt, jóságot, ugyanakkor gonoszságot hordoz magában.

Mi is a saját történetünk írói vagyunk. Ezért kell izgalmas élményekkel megtölteni életünket, hogy ha hamuszemcsékké válunk, melyet a szél szerte a világban magával fog hordozni, ne csak a nevünk, hanem az élethez való hozzáállásunk példaként maradjon fent a későbbi generációk számára. Hisz ha elérkezünk életünk végéhez nem egy fejezet, egy teljes könyv fog lezárulni. Összességében az alkotás ilyen gondolatokat szült bennem. A szereplők véleményem alapján kissé arrogánsak, mivel mindig újabb veszekedést és feszültséget kezdeményeznek egymás között. Megjelenik a gyermeki gondatlanság valamint a fiatalkori gondtalanság tapasztalata is.

A történet befejezése pedig váratlan fordulatot hozott az által, mikor is a lángoló épületben az osztálytársak elveszítik az inspiráció forrását, Pierre Anthont. Számomra hiábavaló volt minden erőfeszítés a fiatalok részéről, hogy bebizonyítsák a lét értelmét társuknak. Rávilágít, hogy az ember a másik személyiségét, elhatározásait nem képes, vagy éppen nem tudja megváltoztatni, hiába is szeretné, és tesz meg érte mindent. Pierre Anthon így is, úgy is elbukott.

Csaba

Scolar, 2017, Ford.: Weyer Szilvia, p. 177