Egy illúzió jövője

Sigmund Freud Egy illúzúzió jövője című műve 1927-ben jelent meg, amelyben a vallás és a pszichoanalízis problémájával foglalkozik.

A könyv címe egy olyan illúzióra utal, amely az életünk szerves része, hatással van a gondolkodásunkra és a tetteinkre. Ez az illúzió Freud szerint a vallás. Az író a vallás létrejöttét az ember tehetetlenségében látja. Az ember a természetben a számára meg nem magyarázható dolgokat nem a logikus gondolkozás útján közelítette meg, hanem egy számára megtapasztalható létszférán keresztűl megpróbált kapcsolatba lépni velük, felülkerekedni rajtuk. Ez a jelenség Freud szerint az ember gyermekkori kényszer neurózisához vezethető vissza. A vallás tehát az elme védekező mechanizmusának a végterméke, amely az egyén védelmét a teljes őrülettől megvédi, azonban kultúrális szempontból romboló hatású. Az író fő célja az emberi kultúra magasabb szintre juttatása. " de ha csak annyit értünk el, hogy a ma kultúrellenes többséget kisebbséggé csökkentjük, akkor igen sokat értünk el, talán mindent, ami egyáltalán elérhető."ennek az eléréséhez az egyik legfontosabb lépés a valláshoz való viszonyunk meghatározása.

A könyv megelehetősen rövid terjedelmű, lényegretörő, és közérthető. Én nem egy tudományos értekezés attitűdjét érzékeltem az alkotáson. Sokkal inkább egy tudományos kiálltványét, amely forradalmi változást akar elérni az emberi gondolkodásban. Mind ezt a lehető legnyugodtabb, és leglogikusabb, érvekkel alátámaszott formában teszi.

"Elképzelek tehát magamban egy ellenfelet, aki fejtegetéseimet bizalmatlansággal követi és időnként megengedem, hogy szóhoz jusson." Az író egy elképzelt helyzetet szimulál, amelyben egy fiktív személy folyamatosan az állításai megdöntédére törekszik, ennek szükségessége a téma vitatottsága miatt indokolt: "Hogyan várhatjuk olyan emberektől, akiknek a gondolkodása béklyókba van verve, hogy a pszichológiaia ideált, azaz a gondolkodás uralmát elérjék?" A téma még napjainkban is kifjeztten megosztó. Az azonban tagadhatatlan, hogy a szövegben a vallással és az európa és ázsia közt elterülő tlyó társadalmi kíserlettel kapcsolatban érzrékelhető szkepticizmus létjogosultsága beigazolódott.