Kosztolányi Dezső - Boldogság

Kosztolányi Dezső a magyar modernség egyik legkiemelkedőbb alakja, a Nyugat folyóirat elismert alkotója volt. Látásmódjára jellemző az elmúlással való nem tragikus szembenézés igénye, a gyermekiség. Véleménye szerint minden felnőttben ott lakozik a gyermek, az ösztönlény, akit olyan erősen próbálunk elnyomni. Ez a gyermekség megjelenik BOLDOGSÁG című novellájában is, melyet dolgozatomban elemezni szeretnék.

A novella kisepikai műfaj, maga a szó jelentése 'újdonság'. A reneszánsz korban alakult ki, a műfaj eredetét Boccaccio, Dekameron című alkotásához köthetjük. A novellára általában jellemző a kevés szereplő, helyszín megjelenése, a történet egy cselekményszálon fut.

Kosztolányi novellája azonban némiképp eltér a novella megszokott műfaji sajátosságaitól, hiszen Esti Kornél vonatútja egy állandóan változó (külvilág), mégis változatlan (vonatkocsi) teret biztosít, valamint a fő helyszín Kornél földöntúli boldogságának helyszíne, a német kisváros.

Az egész cselekmény, maga az utazás, alá van rendelve egyfajta elmélkedésnek, amelyet Esti Kornél végez, így a novella lényege nem a történésekben, hanem a boldogsággal kapcsolatos, befogadónak átadott gondolatokban rejlik.

Érdekes lehet a cím formája, a csupa nagybetű, amely a fokozott érzelmi töltetet jelképezheti (napjainkban, az információs társadalmunkban például egy online beszélgetésben a csupa nagybetűs írásmód figyelemfelkeltést, akár kiabálást is jelenthet, de plakátokon is használják a nagybetűket a tekintet vonzására), esetleg azt, hogy ez a boldogság igazán teljes, euforikus, földöntúli. A földöntúli boldogság képére ráerősít a "vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek" idilli látványa, valamint a hó toposza, hiszen hűvössége, fehérsége miatt a mennyország képe juthat eszünkbe róla, különösen az "ajándék az égből" megnevezés alapján.

Fontos lehet a vonatút, mint életmetafora. Miután a havas tájba való megérkezést egy esetleges mennyországbeli léttel tudtuk párhuzamba hozni, a vonatról való leszállás a halált, az átlépést a túlvilágba jelentheti. Ez azért is lehetséges, mivel Kornél a novella történetének elején beteg volt, lázzal küszködött, és ő maga mondta: "balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza". Az évszaktoposzok is hasonló jelentéssel bírhatnak; a novella ősszel játszódik, ami általában az elmúlás jelképe, az emberi életút során az öregkort hozhatjuk vele párhuzamba, és Kornélt meglepetésként éri a leeső hó, a tél eljövetele, a halál pillanata.

Mindezek ellenére a címben feltűnő boldogság képe csak a novella egy bizonyos szakaszában jelenik meg. Maga a vonatút pont a boldogság ellentéte ("hánykolódtam", "balsejtelem", "elátkozták", "életunt kalauz", "lidércnyomás"), ezáltal a novella szembefordul a címhez fűződő olvasói várakozással. Mégis a mű végén rájövünk, hogy a történet boldogtalan szakasza csak a boldogság előkészítője volt ("Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik."), szükségszerű rossz, ami után elérkezik a kárpótlás.

Érdekes a narráció típusa is, hiszen a novella Esti Kornél szavainak idézésével indul, az olvasói várakozás alapján akár dialógusok is megjelenhetnének. De nem ez történik, Kornél monológszerűen elmélkedik és meséli el történetét, mégis néhányszor megszólít valakit ("Hát, elmesélhetem, ha akarod", "Nézd") vagy valakiket ("Annak megfejtését rátok, lélekelemzőkre bízom.") viszont válasz nem érkezik, a címzett személyt pedig nem nevezi meg.

Mégis a novella végére olyan érzésünk lehet, mintha mi lennénk az a valaki, akit megszólít, ezzel a befogadót beemeli a novellába, minket is elmélkedésre hív, ezáltal könnyebben befogadhatóvá téve az egész alkotást.

Kosztolányi novellája tehát több okból is különleges. A novella műfaji sajátosságaitól való elfordulás az elmélkedő részek előtérbe helyezése által, a címhez fűződő olvasói várakozással való szembefordulás, a befogadó műbe való belehelyezése mind-mind egy egyedi hangot adnak az alkotásnak, a boldogságról való gondolatai pedig támpontot adhatnak a nehéz helyzetben, boldogtalan állapottól szenvedő befogadóknak.

   Nagy Tünde

2019