Tizenkét dühös ember
A Tizenkét dühös ember című film Reginald Rose Azonos című drámájának az adaptációja, amely Sidney Lumet rendezésében vált a filmtörténelem meghatározó darabjává.
A történet egy bírósági tárgyalóteremben kezdődik, ahol egy gyilkossági ügyet tárgyalnak. Egy rossz környezetből származó, latin amerikai fiú megölte az apját. Az esküdtszék tisztában van azzal, hogy a vádlott életéről vagy haláráról döntenek. A tizenkét férfinak ebben a helyzetben kell eldöntenie, hogy a fiú bűnös vagy nem. Az amerikai törvények szerint a szavazás nem lehet osztatlan, így egyöntetűen kell dönteniük. Amikor az esküdtszék elvonul az első, nyílt szavazás során tizenegy ember bűnösnek ítéli a fiút, azonban egy ember nem tekinti annak. Ez a döntés indítja meg az érvek megütköztetését az esküdtek között. A nyolcas számú esküdtben merül fel az a gondolat, hogy legalább egy órát rászánhatnának egy ember életére. Ahogy halad a történet a tizenkét ember egyre inkább a vádlott ártatlansága mellé áll.
A történet középpontjában a fiú élete vagy halála áll ennek ellenére a film az esküdtek személyiségéről, eltitkolt gyengeségeiről szól, a tizenkét férfi tulajdonképpen a társadalmat testesíti meg. Valószínűleg nagy sikere is ennek köszönhető, valamint a filmben örökérvényű témák és karakterek jelennek meg.
Ez egy 1957-es kamaradarab így az én korosztályom elsőre azt hiheti, hogy ez a film valószínűleg nem nekik való, hiszen nincs benne robbanás, szex, de még csak lövöldözés sem. Ennek ellenére a film mindvégig képes fenntartani a néző figyelmét. Az egy térben játszódó filmben olyan eszközökre volt szükség, ami folyamatosan fenntartja a feszültséget, így ennek az egyik fő pillére volt a színészi játék a másik pedig a dialógusok.
Számomra Lee J. Cobb színészi játéka tetszett a legjobban, ugyanis szerintem az ő utolsó jelenete a film csúcspontja. Ennek ellenére egyik színészre sem tudnám azt mondani, hogy az egyik jobban játszotta a szerepét mint a másik.
Az esküdteknek alapvetően mindenféle behatás nélkül, objektívan kellene dönteni, azonban idő közben minden emberről kiderül, hogy nem tudja a személyes érintettségeit kizárni a döntéshozatalból. Így a film lehet az amerikai törvényhozás kritikája is. Továbbá a rasszizmust és az ember előítéletességét is megmutatja.
A tizenkettes szám szimbolikusan utalhat Jákob tizenkét fiára illetve a tizenkettő a teljesség száma, továbbá jelképes lehet a zárt terem. Ez utalhat a döntéshozatal elkerülhetetlenségére, ugyanis az elviselhetetlen nyári melegben a zárt ajtók mögött néhányan meggondolatlanul szavaznak, hogy hamarabb elmehessenek. Amikor a szavazatok aránya egyenlő, elkezd esni az eső, ez utalhat az érdektelenség feloldódására.
A filmet a színészi játék mellett az teszi zseniálissá, hogy nagyon jól ábrázolja az emberi magatartást, előítéletességet és az elfojtott problémáinkat.